A szívritmuszavarok egyik leggyakoribb előfordulási formája: a pitvarfibrilláció

A szívritmuszavarok egyik leggyakoribb típusa a pitvarfibrilláció - azaz pitvarremegés- amelyet a pitvarok gyors és rendszertelen összehúzódása jellemez.

A betegség következtében halálos szövődmények – szélütés, vagy egyéb tromboembóliák – léphetnek fel, ezért annak a gyógyszeres megelőzésére különös gondot kell fordítani.

A szívritmuszavarok egyik leggyakoribb előfordulási formája a pitvarfibrilláció (PF), amely elsősorban az idősödő korosztályt érinti. A társadalom elöregedése miatt Európában egyre többen – ma már hatmillióan – szenvednek pitvarfibrillációban, a betegek száma 2050-re várhatóan megduplázódik. Magyarországon körülbelül százezer diagnosztizált betegről tudunk, azonban körülbelül még legalább ugyanennyire tehető a fel nem ismert esetek száma. A becslések szerint tehát összesen kétszázezer honfitársunk szenved ebben a betegségben.

A pitvarfibrilláció (pitvarremegés) azért különösen veszélyes megbetegedés, mert megduplázza a stroke okozta halálozás kockázatát és mintegy ötven százalékkal növeli annak esélyét, hogy a szélütés következtében tartós rokkantság alakuljon ki.

Mi a pitvarfibrilláció?

Szívritmuszavar pitvarfibrilláció miatt

A szívritmuszavar – orvosi nyelven aritmia – a szívverés ütemének megváltozását jelenti. A normálisnál gyorsabb szívverést tachikardiának, a túl lassút bradikardiának nevezzük. A pitvarfibrilláció a szívritmuszavarok egyik gyakori formája, amelyet a pitvarok gyors és rendszertelen összehúzódása jellemez. A kóros ritmus felléphet alkalmanként, de állandósulhat is. Pitvarfibrillációban a szív szabályos ütemét biztosító szinusz csomó működése kiesik, és a pitvarokból eredő kaotikus elektromos tevékenység veszi át a szívösszehúzódások vezérlését. A kamrák szabálytalan ritmusban és legtöbbször túl gyorsan húzódnak össze. A kamrák gyors működésük miatt nem tudnak teljesen telítődni, emiatt elégtelen mennyiségű vér kerül ki a szívből, esik a vérnyomás és szívelégtelenség alakulhat ki. A pitvarfibrilláció létrejöttének hátterében leggyakrabban magasvérnyomás-betegség, koszorúér-betegség, szívelégtelenség, szívbillentyű-betegségek, veleszületett szívhibák, vagy pajzsmirigy túlműködés állhatnak. Pitvarfibrillációt válthat ki a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, gyógyszermérgezés, illetve toxikus gázok belélegzése is.

A pitvarfibrillációnak különböző típusait különböztetjük meg. Külön kategóriát képez az első alkalommal felismert pitvarfibrilláció, függetlenül a szívritmuszavar időtartamától és súlyosságától. Az ún. paroxizmális (átmeneti, rohamszerű) pitvarfibrilláció 48 órán, de legkésőbb 7 napon belül spontán megszűnik. Az ún. perzisztens (tartósan fennálló) pitvarfibrilláció hét napnál tovább tart, legtöbbször csak gyógyszeres, vagy elektromos kezeléssel szüntethető meg. A hosszan tartó perzisztáló pitvarfibrilláció több mint egy évig tart, a permanens (folyamatos) pedig élethosszig fennáll.(1)

Hogyan ismerhető fel?

A beteg rendszertelen szívműködést, kellemetlen szívdobogást érezhet, szédülhet. A nehézlégzés és a gyengeség, fáradtságérzés is a pitvarfibrilláció jellemző tünete lehet. A beteg panaszai felkelthetik a pitvarfibrilláció gyanúját, a diagnózis felállításához azonban EKG vizsgálatra van szükség. Annak kiderítésére, hogy mi okozza a betegséget, további vizsgálatokat, például a vér laboratóriumi vizsgálatát, szívultrahangot, mellkasi röntgenfelvételt kell végezni. Létezik ún. néma pitvarfibrilláció is, amikor a beteg nem észleli tüneteket. Ez azért nagyon veszélyes, mert a beteg nincs tudatában a betegségének, amelyre csak akkor derül fény, amikor annak súlyos szövődményei miatt kórházi ellátásra kerül sor.

Hogyan kezelhető?

A pitvarfibrilláció kezelése a kamrai összehúzódás ritmusának szabályozását, a szabálytalan ritmus kiváltó okának kezelését és a normális szívritmus helyreállítását foglalja magában. Ritmus kontroll a szinusz ritmus fenntartás céljából bevezetett gyógyszeres kezelés. Ilyen esetben a kezelőorvosnak számos szempontot kell egyszerre mérlegelnie és ez alapján választja ki a megfelelő gyógyszert. A jelenleg ma adható készítmények számos mellékhatást okozhatnak, az újabbak várhatóan kedvezőbb hatás / mellékhatás profilja alapján későbbiekben nagyobb szerepet kaphatnak. Frekvencia kontroll során a szinusz ritmus visszaállítására nem törekednek. A legújabb szakmai ajánlások szerint a kezelés kezdetén a 100/perc alatti szívfrekvencia elérése a cél.(2)

Amennyiben a kezelés ellenére a tünetek nem szűnnek, szigorúbb szívfrekvencia célértékre kell törekedni.

A pitvarfibrilláció kezelésének gyakran alkalmazott módszere az ún. elektromos kardioverzió. Erre az eljárásra általában akkor kerül sor, ha az előzőleg folytatott gyógyszeres kezelés hatástalannak bizonyult. Az elektromos kardioverzió során rövid altatásban a beteg mellkasára helyezett elektródákon keresztül leadott elektromos impulzussal állítják vissza a szabályos ritmust. Szükség esetén a kezelés hatékonyságát gyógyszerek adásával fokozzák. Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött az ún. katéterablációs technika, amellyel figyelemre méltó eredményeket értek el. Ez egy katéteres módszerrel végzett eljárás, amelynek során rádiófrekvenciás hullámokkal roncsolják a ritmuszavart kiváltó gócot.

Veszélyek

Pirvarfibrillációban a szív csökkent pumpafunkciója miatt a pitvar nem tud teljes egészében kiürülni, ezért bizonyos idő elteltével kisebb-nagyobb mennyiségű vér marad a pitvarban, amelyből vérrög keletkezhet. A véralvadék darabok leszakadhatnak, és a keringésbe sodródva elzáródást okozhatnak valamelyik artériában. Eljuthatnak egészen az agyig, ahol a létrejövő érelzáródás szélütést (stroke) okozhat. A vérrögök általában röviddel azután szakadnak le, amikor a szívritmus – kezelés hatására, vagy spontán – visszaáll a normális ritmusba. Éppen ezért, ennek megelőzése céljából, a szinusz ritmus visszaállítását megelőző és azt követő négy hétben minden olyan betegnek véralvadásgátló gyógyszert adnak, akinél a pitvarfibrilláció legalább 48 órája tart, vagy időtartama ismeretlen.(3)

Különösen magas – ötszörös – a szélütés előfordulásának kockázata a pitvarfibrilláló betegeknél, akiknél számos egyéb tényező – például korábban elszenvedett stroke, magas életkor, magasvérnyomás-betegség, szívelégtelenség, szívbillentyűzavar és diabétesz – is növeli a stroke rizikóját. A pitvarfibrilláció megduplázza a stroke okozta halálozás kockázatát és mintegy ötven százalékkal növeli annak esélyét, hogy a beteg rokkanttá váljon a szélütés következtében. Pitvarfibrilláló betegek esetében a stroke kórházi ápolási időtartama húsz százalékkal hosszabb, mint azoknál, akiknek a kórtörténetében nem ez szerepel.

Sajnos a betegek döntő többségénél csak a stroke elszenvedését követő kórházi felvételkor derül fény a háttérben húzódó keringési rendellenességekre. A szélütés kialakulásáért leggyakrabban felelőssé tehető szívritmuszavart és a szíveredetű embóliák 45 százalékát okozó pitvarfibrillációt a stroke miatt gondozásba vett betegek döntő többségében korábban nem kezelték. Ez nagy probléma, mert a pitvarfibrilláció leggyakrabban agykérgi infarktust okoz, amelynek igen súlyos velejárói lehetnek: beszéd-, illetve látótérzavar, vagy egyéb problémák léphetnek fel. Minél fiatalabb korú a beteg, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az infarktus az agykéregben lép fel. Az agykéregben lejátszódó infarktus különösen veszélyes, mivel ödéma kialakulására hajlamosít, ami – esetleg némán, tünetmentesen zajló – vérzéses szövődményt idézhet elő. A stroke megelőzése véralvadásgátló gyógyszerek – orvosi nevén antikoaguláns – adásával oldható meg. Ezért ez a fajta gyógyszeres kezelés minden pitvarfibrilláló beteg számára ajánlott, kivéve, ha a gyógyszer adása speciális ok miatt ellenjavallt.

Mindazoknak, akik szívritmuszavarban – pitvarfibrillációban – szenvednek, illetve szívinfarktuson estek át, vagy beültetett szívritmus-szabályozó készülékkel élnek, valamint hozzátartozóik számára különösen fontos, hogy tisztában legyenek az életviteli változások szükségességével és a betegség előrehaladását jelző tünetekkel. Ugyanis abban az esetben, ha a páciens nem tartja be az orvos tanácsait, életmódját nem tereli egészséges mederbe, előbb-utóbb újra a kórházban találhatja magát.

Szerző:

B.P.

Irodalomjegyzék:

(1) A Magyar Nemzeti Szívalapítvány honlapja. http://www.mnsza.hu/szivbeteg/beteg/pitvarfibrillacio.php
(2), (3) A pitvarfibrilláció kezelése – 2012. A European Society of Cardiology 2010. évi ajánlása és a gyógyszerek aktuális alkalmazási előiratai alapján összefoglalta: Dr. Duray Gábor – in: Kardiológiai Útmutató 2012.

Az Aspirin® Protect tabletta szedése ajánlott heveny szívizomelhalás (miokardiális infarktus) kockázatának csökkentésére szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező, 45–79 év közötti férfi- és 55–79 év közötti nőbetegek esetében, a haszon/kockázat (pl. gyomor-, bélrendszeri vérzés) arány értékelését követően.

Hatóanyag: acetilszalicilsav. Vény nélkül kapható gyógyszer. Bayer Hungária Kft. 1123 Budapest Alkotás u. 50.

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!