Rizikóbecsléssel a szív- és érrendszeri betegségek hatékony megelőzéséért

A finnek húsz év alatt megfordították a szív- és érrendszeri halálozások mutatóját, Magyarország ma az egyik sereghajtó e téren. Dr. Kancz Sándort, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosát kérdeztük a rizikóbecslésről és a megelőzésről.

Mikor van szükség rizikóbecslésre?

A kardiológiai prevencióban az elmúlt időszakban szemléletváltás következett be. Korábban az úgynevezett menedzserszűréseken egészséges fiatal vagy középkorú férfiakat szűrtek, mondván, a koszorúér-betegség menedzserbetegség. A mai álláspont szerint nem az egészséges fiatalembereket kell szűrni, hanem elsősorban azokat a fokozott kockázatú betegeket kell megtalálni, akiknél 5 százaléknál nagyobb a valószínűsége annak, hogy 10 éven belül szív- és érrendszeri betegség miatt halálozhatnak el. Két betegcsoport fokozott kockázatú. Egyrészt azok, akiknél már kialakult valamilyen állapot, tehát koszorúér-, agyi- vagy perifériás érbetegek, illetve a cukorbetegek, különösen akkor, ha még más kockázati tényező is fennáll. Őket már nem kell felmérni, hiszen vannak tüneteik. Rizikóbecslés szempontjából lényegesebb a másik csoport, azok, akik teljesen tünet- és panaszmentesek, mégis magas a kockázatuk. Őket kell megtalálnunk. Erre szolgál az Európai Kardiológus Társaság, illetve az Európai Prevenciós és Rehabilitációs Társaság által ajánlott, idén májusban egy megújított ajánlás formájában is kiadott rizikóbecslő táblázata (score táblázat), amely tartalmazza a beteg nemét, korát, azt, hogy dohányzik, vagy sem, illetve, hogy milyen a vérnyomása és a koleszterin- szintje. Ezekből az egyszerűen beszerezhető adatokból, illetve a beteg önbevallása alapján megállapítható, hogy valaki a fokozott kockázatú csoportba tartozik-e.

Rizikóbecsléssel a szív- és érrendszeri betegségek hatékony megelőzéséért

Ki végzi el a rizikóbecslést?

Mindig annak az orvosnak kell elvégezni, aki először találkozik a beteggel. Tehát elsősorban a háziorvos kollegának, de természetesen, ha mi látunk először egy beteget, akkor nekünk. A rizikóbecsléshez nem kell különleges, drága eszközöket beszerezni, viszonylag hamar elvégezhető, és a segítségével kiemelhetők azok a betegek, akik a fokozott kockázatú csoportba tartoznak.

Miért kell kiemelten foglalkozni velük? Vagy úgy is kérdezhetem, hogy miért éppen velük kell kiemelten foglalkozni?

Azért, mert a prevenciós tevékenység haszna ebben a betegcsoportban a legnagyobb. Persze tudjuk, hogy teljesen rizikófaktor-mentes beteg is kaphat infarktust, és Winston Churchill, akinek egy csomó kockázati tényezője volt, 91 évig élt. Végigcsinált két világháborút, nem kevés alkoholt és szivart fogyasztott el, nem mondhatni, hogy stresszmentes életet élt, jelentős túlsúllyal is bírt, és az egyik mondása volt: „Ha eszembe jut, hogy mozogni kéne, gyorsan lefekszem, és megvárom, amíg ez a gondolatom elmúlik.” Ezek azonban a szélsőségek, a nagy többségre nem ez a jellemző.

Rizikóbecsléssel a szív- és érrendszeri betegségek hatékony megelőzéséért

Mi a teendő, ha valaki az 5 százalék fölötti rizikósávba esik?

Egyrészt megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni, de legalább ilyen fontos, hogy a beteg amennyire csak lehetséges, változtasson az életmódján, ebbe beletartozik az étkezés, a túlsúly csökkentése, a dohányzás elhagyása és a rendszeres testmozgás beiktatása is. Tehát be kell vetni a teljes megelőzési „arzenált”. A betegség piramisszerűen épül fel: azzal kezdődik, hogy van bennünk valamilyen genetikai kód, ehhez jönnek környezeti faktorok, az életmódunk, a kockázati tényezők , és aztán egyszer a jéghegy csúcsán megjelenik a szív- érrendszeri esemény. A megelőzést ugyanígy kell elképzelni: van az életmód, az étkezés, a dohányzás, az alkohol, a mozgás stb. Ha már vannak rizikófaktorok (magasvérnyomás, cukorbetegség, lipideltérések), azokat kezelni kell. A megelőző terápiában olyan gyógyszereket kell adni, amelyekről tudjuk, hogy nem csak a vérnyomást kezelik, hanem valami mást is tudnak, nevezetesen csökkentik az első, vagy a következő szív- érrendszeri esemény bekövetkezésének esélyét.

Aki egyszer ilyen gyógyszert kap, annak azt élete végéig szednie kell?

Ha valaki elszenvedett egy infarktust, a mai tudásunk szerint bizonyos gyógyszereket élete végéig szednie kell, mert az érelmeszesedés nem egy lokális betegség, tehát nem arra az egy érszűkületre korlátozódik, ami az infarktust okozta. A szív- érrendszeri prevenció célja tehát nem más, mint a koszorúér-betegségekhez, agyi érbetegségekhez, és a perifériás érbetegségekhez tartozó első vagy ismétlődő klinikai események gyakoriságának a csökkentése. Ez a klinikai esemény általában három dolog lehet: szív- és érrendszeri okból bekövetkező halálozás, stroke, illetve a szívizominfarktus.

A rizikóbecslő táblázat nem veszi figyelembe az öröklött tényezőket. Ezek milyen arányban számítanak?

Genetikai rizikó, ha valakinek a felmenői között fiatalkori szív- és érrendszeri megbetegedés volt. Tehát nem mindegy, hogy valakinek a hozzátartozója 95 évesen kap infarktust vagy 38 évesen. Normálisan a szív- és érrendszeri megbetegedés és a daganat is időskorban jelentkezik, egyszerűen azért, mert az ember szervezete kopik. Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor szinte „természetes”, de 38 évesen nem az. Ebben az életkorban valamilyen genetikai oka van, ami azonban nehezen fogható meg. A szív- és érrendszeri betegségek azonban nem vezethetők vissza egy okra, ezért is nehéz küzdeni ellenük, de éppen ezért lehet a megelőzésben nagyon sokat tenni. A finnek már bebizonyították, hogy a társadalmi szintű megelőzés, ami nem orvosi feladat, mennyire hatékony. Húsz év alatt óriási előrelépést tettek az életmód, a táplálkozás és az élelmiszeripar átalakításával: korábban övék volt a világ egyik legrosszabb szív- és érrendszeri halálozási mutatója, ma pedig Európában az egyik legjobb helyen állnak. És mindezt viszonylag rövid idő alatt érték el. Mert ebben a kérdésben a húsz év nagyon rövid idő.

Magyarország viszont a sereghajtók között van…

Azt szokták mondani, hogy ha egy társadalomban magas a szív- és érrendszeri- és a daganatos megbetegedés gyakorisága, ott a társadalom beteg. 1960-ban Ausztriának és Magyarországnak pontosan ugyanolyan halálozási mutatói voltak, mára mi sereghajtók vagyunk Európában. Ráadásul ma Magyarországon a középkorú férfiak a legveszélyeztetettebbek. Nem arról van szó, hogy az egyének satnyábbak, hanem ez társadalmi probléma, ami tőlünk keletre is hasonlóan megvan. Éppen ezért fontos a rizikóbecslés és a hozzákapcsolódó megelőzés, aminek a végső értelme, hogy akár 80-90 százalékkal is csökkentjük a szív- és érrendszeri történések kockázatát.

Az Aspirin® Protect tabletta szedése ajánlott heveny szívizomelhalás (miokardiális infarktus) kockázatának csökkentésére szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező, 45–79 év közötti férfi- és 55–79 év közötti nőbetegek esetében, a haszon/kockázat (pl. gyomor-, bélrendszeri vérzés) arány értékelését követően.

Hatóanyag: acetilszalicilsav. Vény nélkül kapható gyógyszer. Bayer Hungária Kft. 1123 Budapest Alkotás u. 50.

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!