Rizikóbecsléssel a szív- és érrendszeri betegségek hatékony megelőzéséért

Mi a teendő, ha valaki az 5 százalék fölötti rizikósávba esik?

Egyrészt megelőző gyógyszeres kezelésre lehet szükség részesíteni, de legalább ilyen fontos, hogy a beteg amennyire csak lehetséges, változtasson az életmódján, ebbe beletartozik az étkezés, a túlsúly csökkentése, a dohányzás elhagyása és a rendszeres testmozgás beiktatása is.⁽²⁾ Tehát be kell vetni a teljes megelőzési „arzenált”. A betegség piramisszerűen épül fel: azzal kezdődik, hogy van bennünk valamilyen genetikai kód, ehhez jönnek környezeti faktorok, az életmódunk, a kockázati tényezők , és aztán egyszer a jéghegy csúcsán megjelenik a szív- érrendszeri esemény. A megelőzést ugyanígy kell elképzelni: van az életmód, az étkezés, a dohányzás, az alkohol, a mozgás stb. Ha már vannak rizikófaktorok ( magasvérnyomás , cukorbetegség, lipideltérések), azokat kezelni kell. A megelőző terápiában olyan gyógyszereket kell adni, amelyekről tudjuk, hogy nem csak a vérnyomást kezelik, hanem valami mást is tudnak, nevezetesen csökkentik az első, vagy a következő szív- érrendszeri esemény bekövetkezésének esélyét.⁽²⁾

Aki egyszer ilyen gyógyszert kap, annak azt élete végéig szednie kell?

Ha valaki elszenvedett egy infarktust, a mai tudásunk szerint bizonyos gyógyszereket élete végéig szednie kell, mert az érelmeszesedés nem egy lokális betegség, tehát nem arra az egy érszűkületre korlátozódik, ami az infarktust okozta.⁽³⁾ A szív- érrendszeri prevenció célja tehát nem más, mint a koszorúér-betegségekhez, agyi érbetegségekhez, és a perifériás érbetegségekhez tartozó első vagy ismétlődő klinikai események gyakoriságának a csökkentése. Ez a klinikai esemény általában három dolog lehet: szív- és érrendszeri okból bekövetkező halálozás, stroke , illetve a szívizominfarktus.

A rizikóbecslő táblázat nem veszi figyelembe az öröklött tényezőket. Ezek milyen arányban számítanak?

Genetikai rizikó, ha valakinek a felmenői között fiatalkori szív- és érrendszeri megbetegedés volt.⁽²⁾ Tehát nem mindegy, hogy valakinek a hozzátartozója 95 évesen kap infarktust vagy 38 évesen. Normálisan a szív- és érrendszeri megbetegedés és a daganat is időskorban jelentkezik, egyszerűen azért, mert az ember szervezete kopik. Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor szinte „természetes”, de 38 évesen nem az. Ebben az életkorban valamilyen genetikai oka van, ami azonban nehezen fogható meg. A szív- és érrendszeri betegségek azonban nem vezethetők vissza egy okra, ezért is nehéz küzdeni ellenük, de éppen ezért lehet a megelőzésben nagyon sokat tenni. A finnek már bebizonyították, hogy a társadalmi szintű megelőzés, ami nem orvosi feladat, mennyire hatékony.⁽⁴⁾ Húsz év alatt óriási előrelépést tettek az életmód, a táplálkozás és az élelmiszeripar átalakításával: korábban övék volt a világ egyik legrosszabb szív- és érrendszeri halálozási mutatója, ma pedig Európában az egyik legjobb helyen állnak.⁽⁴⁾ És mindezt viszonylag rövid idő alatt érték el. Mert ebben a kérdésben a húsz év nagyon rövid idő.

Magyarország viszont a sereghajtók között van…

Azt szokták mondani, hogy ha egy társadalomban magas a szív- és érrendszeri- és a daganatos megbetegedés gyakorisága, ott a társadalom beteg. 1960-ban Ausztriának és Magyarországnak pontosan ugyanolyan halálozási mutatói voltak, mára mi sereghajtók vagyunk Európában.⁽¹⁾ Ráadásul ma Magyarországon a középkorú férfiak a legveszélyeztetettebbek. Nem arról van szó, hogy az egyének satnyábbak, hanem ez társadalmi probléma, ami tőlünk keletre is hasonlóan megvan. Éppen ezért fontos a rizikóbecslés és a hozzákapcsolódó megelőzés, aminek a végső értelme, hogy akár 80-90 százalékkal is csökkentjük a szív- és érrendszeri történések kockázatát.