Az ördögi kör megszakítható! - Az alkoholizmus pszichológiai vonatkozásairól

Az étkezést kísérő, mértékletes alkoholfogyasztás a mindennapjaink része lehet, ahogy természetes az is, hogy társasági eseményeken koccintunk az ünnepelt egészségére. Ezzel szemben az alkalmankénti, nagy mennyiségben történő szeszfogyasztás komoly egészségügyi kockázatot hordoz, és negatívan hathat a munkavégzésre és a társas kapcsolatokra is.

Ezzel szemben az alkalmankénti, nagy mennyiségben történő szeszfogyasztás komoly egészségügyi kockázatot hordoz, és negatívan hathat a munkavégzésre és a társas kapcsolatokra is. Az alkoholizmus kialakulásának és a függővé válás okairól, valamint a kigyógyulás esélyeiről Dr. Demetrovics Zsoltot, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének tanszékvezetőjét kérdeztük.

Az alkoholizmus pszichológiai vonatkozásairól

Hány embert érint ma Magyarországon az alkoholbetegség?

Az alkoholbetegség hazai előfordulásával kapcsolatosan bizonytalanok a becslések. A KSH, a májcirrózisos esetek alapján történő becslése szerint az elmúlt években 430-560 ezer között alakult az alkoholbetegek száma, de számos szakember ennek közel kétszeresét látja reális számnak. A szám mindenképp hatalmas. Pontosan tudjuk, hogy hazánkban az egy főre jutó tiszta szeszfogyasztás éves szinten 12 liter körül alakul, s ezzel a mennyiséggel a világ élvonalába tartozunk. Szintén a ranglistavezető országok között szerepelünk a májzsugorodás okozta halálozás, és az alkohollal kapcsolatba hozható egyéb halálesetek tekintetében. Igen aggasztó jelenség az alkalmi ivászat növekvő trendje a tízes évei végén járó, húszas évei elejét taposó korosztályban. Az egyre gyakoribb, esetenként alkoholmérgezésbe torkolló hétvégi italozás csökkentése érdekében több figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy idejében felismerjük és segítségben részesítsük az alkoholra érzékeny fiatalokat. Hiszen a krónikus alkoholfogyasztás, a függőség kialakulásának a korai felismerés és beavatkozás hatékony eszköze lehet.

Ezek szerint az alkalmankénti, nagy mennyiségben történő szeszfogyasztás elsősorban a fiatalokra jellemző?

Rájuk is. Az alkoholfogyasztásnak ez a problémás módja jelentős gond hazánkban. Egy saját vizsgálatunk szerint végzős középiskolások közel 40%-a, egyetemisták közel 50%-a számol be arról, hogy az elmúlt hónapban legalább egyszer előfordult vele, hogy 6 vagy annál több italt fogyasztott el egy alkalommal (egy italnak egy üveg sört, 2 dl bort vagy 0,5 dl töményet tekintünk). Ez nagyon magas szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a középiskolások esetében 6%, az egyetemisták között 11% azt mondta, hogy legalább heti rendszerességgel fordul elő vele ilyen alkalom. Tudni kell, hogy a szeszes italok fogyasztásának mikéntje, az ehhez kapcsolódó szokások tekintetében hagyományosan nagy eltérés figyelhető meg Európa különböző régióiban. Az alkoholfogyasztás mintázata alapján megkülönböztetünk ún. északi („száraz”) és déli („nedves”) kultúrákat.

Tehát másképp italoznak az északi és a déli népek?

Igen. A mediterrán országokban a társadalom alapvetően nem ítéli el a szeszfogyasztást, még a fiatalabbak körében sem. Az alkohol része az étkezéseknek, ennek megfelelően ezeken a vidékeken nagy gyakorisággal – naponta –, de csekély mennyiségben fogyasztanak szeszes italt, leginkább bort. Nem jellemző a részegség, az alkohollal kapcsolatos kriminalitás, és ritkán fordulnak elő túladagolásos esetek. Ezzel szemben a skandináv országokban a szeszfogyasztás erősen stigmatizált, ennek megfelelően szigorú törvények szabályozzák a szeszes italokhoz való hozzáférést. Az alkoholfogyasztás nem része a hétköznapoknak, így a táplálkozásnak sem. Az emberek ritkán isznak alkoholt, de akkor igen nagy mennyiségben, aminek velejárójaként gyakrabban lehet találkozni lerészegedéssel, agresszivitással és túladagolásos halálesetekkel. Ilyen szempontból a magyar lakosság ötvözi a kétféle kultúra negatív elemeit: gyakran és sokat iszunk.

Milyen típusú szeszes italból fogyasztunk a legtöbbet?

Ez a kérdés egy másik problémát is felvet, ugyanis a magyar alkoholstruktúrában igen magas a tömény szesz aránya. Sajnos az összes alkoholfajta közül éppen a tömény szesz az, amelyik kiugróan ártalmas az egészségre. A közgondolkodásban az terjedt el, hogy a mindennapi pálinka jár a parasztembernek. Pedig a hiedelemmel ellentétben nem évezredes kulturális hagyományról van szó. Annak idején a magyar paraszt nem pálinkát ivott, hanem vizet, esetleg bort. Magyarországon a rövid italok a második világháborút követően jöttek divatba, vélhetően orosz hatásra. Tudniillik, míg az elmúlt hatvan évben a borfogyasztás mennyisége érdemben nem emelkedett, a sör és, ami ennél problematikusabb a tömény szesz fogyasztása jelentősen megugrott.

A hivatalos meghatározás szerint mekkora mennyiség rendszeres elfogyasztása számít alkoholizmusnak?

Az alkoholbetegséget nem a mennyiség mentén, hanem a fogyasztás mintázata és következményei szerint határozzuk meg. Akkor beszélhetünk alkoholbetegségről, illetve függőségről, ha az egyén képtelen kontrollálni az alkohol használatát, az alkoholfogyasztás károsítja az illető testi-lelki egészségét, akadályozza a munkavégzését és negatívan befolyásolja a családi, illetve egyéb társas kapcsolatait. Rengeteg emberről elmondható, hogy ártalmas mennyiségben fogyaszt alkoholt, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyikük függő.

Az alkoholizmus pszichológiai vonatkozásairól

Mi az a mennyiség, ami még nem ártalmas?

Férfiaknál nem több mint egy-másfél deciliter, illetve nőknél inkább egy deciliter vörösbor naponta. Erről az alkoholmennyiségről mondhatjuk azt, hogy nem károsítja az egészséget, sőt, bizonyos kutatások azt jelzik, hogy pozitív egészségügyi hatása is lehet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez alapvetően a vörösborra, és az elmondott mennyiségre vonatkozik. Sajnos Magyarországon az emberek hajlamosak többnek gondolni a még egészségesnek nevezhető mennyiséget. Sokan – tévesen – lényegesen nagyobb mennyiségeket sem tartanak károsnak vagy akár kifejezetten egészségesnek hisznek.

Milyen tényezők befolyásolhatják a függővé válást?

A függőség kialakulása hosszú folyamat, amelynek hátterében számos körülmény állhat. Az emberek nem egyformán reagálnak az alkoholra. Egyesek nem éreznek semmi különösebb hatást, mások viszont kellemes hangulatba, sőt eufóriás állapotba kerülnek bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Ez utóbbiak azok, akik genetikusan hordozzák a hajlamot, ezért sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy ismételten, majd rendszeresen fogják használni az alkoholt. Bizonyos környezeti tényezők – például a nagyivó baráti társaság – is közrejátszhatnak a függőség kialakulásában. A szorongás, a depressziós tünetek szintén fokozhatják a kockázatot, hiszen az alkohol átmenetileg enyhítheti e tüneteket. Az alkohol ugyanis kétségtelenül oldja a szorongást és a feszültséget. Ha valaki azt tapasztalja, hogy nehéz helyzetben segít rajta az alkohol, akkor a legközelebbi probléma elől is az italhoz fog menekülni. Így kialakul az ördögi kör: előbb-utóbb minden stresszhelyzetre úgy fog reagálni, hogy iszik. Ennek következtében az illető egyre inkább elveszíti azt a képességét, hogy belső erőket mobilizáljon a problémák megoldására, és a legkisebb feszültséget is alkohollal fogja oldani.

Miért különösen veszélyes a zugivás?

Mert a láthatatlan problémák nehezen kezelhetők. Ha valaki beteg, akkor arra törekszünk, hogy minél hamarabb szakemberhez kerüljön. Így van ez a testi betegségeknél, és nincs másképp az alkoholizmusnál sem. Ha a betegséget nem kezeljük, akkor súlyosbodni fog, esetleg szövődmények lépnek fel. A zugivás esetében további kockázatot jelent, hogy a rejtőzködő alkoholista – azon túl, hogy nem részesül orvosi, illetve pszichológusi ellátásban – a környezetétől sem kap támogatást.

Miért lesz valaki zugivó?

Mert úgy érzi, hogy a környezete elől rejtenie kell az alkoholfogyasztását. Ez viszont mindig bűntudattal jár, további szorongással, s így még több ivással. A bűntudat nem egészséges állapot. Az állandó titkolózás már önmagában is stresszel jár. Ha valakinek ezzel kapcsolatban még lelkifurdalása is van, azért fog inni, hogy elnyomja a bűntudatát, és tovább erősödik a korábban említett ördögi kör. Ez a probléma inkább a nőket érinti, mivel az alkoholizmus az ő esetükben erősebben stigmatizált. A magyar közgondolkodásban az, hogy valaki munka után hazamegy és megiszik három kupica pálinkát, kísérőnek pedig több üvegsört, akár férfias magatartásnak is számíthat. Ha ugyanezt egy nő teszi, akkor azonban valószínűbben fogják megvetni. A nők alkoholfogyasztását általában kevésbé fogadja el a társadalom, ezért ők hajlamosabbak elrejteni ezt a szokásukat.

Az alkoholistákat általában – legyenek férfiak, vagy nők – megvetés övezi...

Fontos tisztázni, hogy az alkoholizmus nem akaratgyengeség, hanem betegség. Bár morálisan elítélhetjük az alkoholista ember tetteit, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az illető olyan betegségben szenved, amelynek genetikai, biológiai, pszichológiai és társadalmi okai vannak. A társadalom felelőssége különösen nagy – gondoljunk csak a munkanélküliségre, a marginalizálásra, a kirekesztettségre vagy akár a reklámokra –, ugyanakkor szívesen megfeledkezünk erről.

Az alkoholizmus nem csak az egyén, hanem a család problémája is. Mit tehetnek a hozzátartozók?

Magyarországon minden tágabb családban akad alkoholista, tehát nincs olyan család, amelyik ne lenne érintett. Tudni kell, hogy az alkoholizmus nem csak a következmények, hanem a kialakulás tekintetében is családi probléma. A tipikus szerepleosztás szerint az egyik házastárs iszik, a másik pedig üldözi, mert meg akarja menteni, meg akarja változtatni. Az efféle családi játszmákon keresztül általában a házastárs is nyakig benne van az alkoholprobléma fenntartásában. Áldozatnak tűnik, ugyanakkor az állandó kontrollal tulajdonképpen beleüldözi társát az alkoholizálásba. Ha az alkoholbeteg ugyanis azt éli meg, hogy a házastársa folyamatosan ellenőrzi őt, akkor bujkálni fog előle, és azt a következtetést szűri le, hogy nem kell kontrollálnia magát, hiszen azt megteszi helyette a felesége, vagy a férje. Tehát nem nála van a felelősség. Ezt a „macska-egér játékot” a családterápia segíthet föloldani, amelynek során arra törekszünk, hogy visszaadjuk mindenkinek a saját felelősségét. Az alkoholista felelőssége ugyanis, hogy miért iszik, a házastársé az, hogy mit kezd azzal a problémájával, hogy alkoholista a párja. De az alkoholproblémát nem az utóbbinak kell megoldania.

Az okok tehát számosak, de végeredményben az alkoholizmus betegség. Gyógyítható-e az alkoholizmus?

Igen. Éppen azért fontos hangsúlyozni, hogy az alkoholizmus betegség. Súlyos és krónikus probléma, sok tekintetben az egész életet meghatározza, de az absztinencia, az alkoholmentes élet elérhető. Ehhez azonban külső, orvosi, pszichológusi segítségre és sok esetben önsegítő csoportokra is szükség van. Az alkoholista nem azért képtelen felhagyni az ivással, mert gyenge, hanem azért, mert pusztán akaraterővel nem lehet megoldani ezt a problémát. Mint betegség, az alkoholizmus jól kezelhető. Számos gyógyszeres kezelési mód, pszichoterápiás eszköz és rehabilitációs lehetőség áll rendelkezésre, amelyekkel az alkoholizmus jó aránnyal gyógyítható.

A tartós és nagy mennyiségben történő alkoholfogyasztás testi betegségeket is okoz, amelynek leküzdése csak orvosi közreműködéssel lehetséges. Ha attól az alkoholistától, aki például napi két liter bort megiszik, ezt az alkoholmennyiséget hirtelen elvonjuk, akár bele is halhat. Az alkohol megvonása ugyanis súlyos, életet veszélyeztető állapottal járhat – ilyen az ún. delirium tremens. Ezért az alkoholelvonás erre a feladatra felkészült intézményekben, szigorú orvosi felügyelet mellett zajlik. A detoxifikálás az alkohol testi függőséggel kapcsolatos problematikájának a megoldása. Attól azonban, hogy túlesik rajta, az alkoholbeteg még nem lesz tartósan absztinens. Amikor kijózanodik, megbánja a tettét, majd valószínűleg újból inni fog, hogy csökkentse az előző napi részegséggel kapcsolatos bűntudatát. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon az alkoholfüggőségétől, hosszú távú gyógyszeres és pszichoterápiára lesz szüksége. Nagy szerepük lehet a gyógyulásban az önsegítő csoportoknak, például az anonim alkoholisták szervezetének.

Ezeken a csoportos üléseken sokszor hallani, hogy valaki elmondja magáról: „XY vagyok, alkoholista, 12 éve, 5 hónapja és 3 napja nem iszom.”

Miért nevezik magukat alkoholistának ezek az emberek?

Ez az anonim alkoholista filozófia része, s egyben terápiás eszköz is, ami éppen az absztinencia fenntartását segíti. Azt mondják, hogy azért nem ihatnak egy korty alkoholt sem, mert ők alkoholisták és visszaesnének. Ami igaz is; az egykori alkoholista jobb, ha teljes absztinenciát tart, mert nagyon könnyű visszaesni. De ez nem jelenti azt, hogy nem gyógyultak meg! Nyilvánvaló, hogy az, aki valaha alkoholista volt, jobban teszi, ha később sem iszik – még alkalmanként sem –, kerüli a kocsmát és azokat a szituációkat, ahol nagy a kísértés. Orvosi szemmel azonban az a személy, aki tizenkét éve nem iszik, egészséges. Akkor beszélhetünk gyógyulásról, ha az illető hosszú ideje nem iszik, és megszűntek az alkohollal kapcsolatos problémái. Vagyis az életét nem az alkohol dominálja, ellátja a munkáját, foglalkozik a családjával.

Ismerünk-e statisztikát arra nézve, hogy milyen arányban gyógyulnak meg az alkoholisták?

Azt tudjuk, hogy Magyarországon évente mindössze harmincezer alkoholbeteg fordul meg orvosnál. Ez igen csekély szám ahhoz képest, hogy minimum félmillióra becsüljük az érintettek számát. Ezért arra kell törekednünk, hogy minél többen jussanak el szakemberhez, mert a gyógyulásra csak szakszerű segítség mellett van esély.

Szerző:

B.P.

Az Aspirin® Protect tabletta szedése ajánlott heveny szívizomelhalás (miokardiális infarktus) kockázatának csökkentésére szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező, 45–79 év közötti férfi- és 55–79 év közötti nőbetegek esetében, a haszon/kockázat (pl. gyomor-, bélrendszeri vérzés) arány értékelését követően.

Hatóanyag: acetilszalicilsav. Vény nélkül kapható gyógyszer. Bayer Hungária Kft. 1123 Budapest Alkotás u. 50.

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!